Tóth Alexandra 21-szeres magyar válogatott, 13 éves korában kezdte a labdarúgást az ETO-ban, ahol 6 évet töltött el. 2009-ben az MTK-hoz szerződött, akikkel a következő két idényben bajnoki címet ünnepelhetett, 2010-ben pedig a Magyar Kupát is elhódították. Két évet futballozott légiósként Izlandon, ahol UEFA „B” Licenc képesítést szerzett, majd az osztrák első osztályban az FC Südburgenlandban játszott. A külföldi kitérő után visszatért nevelőegyesületéhez Győrbe, ahol 15 bajnoki mérkőzésen lépett pályára a 2016/17-es szezonban, ezt követően a DVTK-nál folytatta NBI-es karrierjét, ahonnan 2019-ben távozott.

Tavaly a Haladás-Viktória U16-os csapatát trenírozta, és emellett régiós szakvezető lett az U14-es nyugati régió válogatottjánál, amelyet továbbra is a klubban végzett munkával párhuzamosan fog vinni.

Mi lesznek a fő feladataid az utánpótlásban?

Feladataim között szerepel az utánpótlás koordinálása, ezen belül is a kollégákkal való rendszeres kapcsolattartás, szakmai irányvonal megadása, ha az edzés jellege azt kívánja aktívan részt veszek a korosztályos edzésekben, mérkőzések megtekintése, Bozsik-tornák látogatása. Csapatban szeretek dolgozni, hiszem, hogy együttműködve a kollégákkal, a jövőre nézve sok tehetséges, technikailag és taktikailag érett labdarúgó kerül fel az első csapatba és a korosztályos válogatottba.

A felnőtt női csapatnál Kulcsár Zsolt munkáját segítem, fiatal játékosok alkotják a Győri ETO öltözőjét. Zsoltot idézve, tapasztalatommal, meglátásaimmal kapocs vagyok a vezetőedző és az öltöző között.

Milyen lehetőséget nyújt számodra az ETO és mekkora lépésnek tartod edzői karrieredben?

Remek lehetőségnek és nagy előrelépésnek tartom, labdarúgó pályafutásom mellett az időm nagy részét az edzősködés jelentette az elmúlt 8 évben, egészen kicsiktől a nagyokig. A kollégák jelentős része tapasztalt szakember, így biztos vagyok benne, hogy látok, hallok, tanulok új dolgokat, ami hosszú távon előrelépés lehet a karrieremben 

Milyen érzés visszatérni oda, ahonnan 13 évesen elindultál? 

Természetesen jó érzéssel tölt el, hiszen nem felejtettem el honnan indultam, tudom most hol tartok és hova szeretnék eljutni. Mindig igyekeztem odafigyelni és nem visszaélni. Mottóm: soha ne felejtsd el honnan jöttél!

Láthatunk még a pályán?

Ha az egészségem engedi, meglátjuk mit hoz a jövő, de amíg ez nem így van, addig is minden energiámmal azon leszek, hogy segítsem szakmailag és emberileg is a labdarúgó kislányok fejlődését.

Köszöntünk az ETO-nál és sikeres éveket kívánunk!