Az első összecsapást Torinóban rendezték.
Palla Antal, az ETO kapusa így emlékezett a történtekre: – A Juventus abban az időben szinte megegyezett az olasz válogatottal, tele volt remek játékosokkal. Hatvankét percig álltuk a rohamokat, akkor egy szerencsétlen öngólt kaptam, majd tizenegyesből lőttek egy újabb gólt az olaszok. Az olasz újságok másnap tele voltak a fotóimmal, mert nagyon jól ment a védés. Bár kikaptunk, most is szívesen gondolok vissza a torinói kilencven percre.
Az ETO legnagyobb helyzetét talán Glázer hagyta ki, amikor lefordult az őrzőjéről, Brióról, elvitte a kifutó Zoff kapus mellett is, de nem sokkal az üres kapu mellé lőtte a labdát.
A visszavágóra elővételben minden jegy elkelt, olyanok is a mérkőzésre készültek, akik a két éve épült stadion környékén sem jártak még addig
A legszebb napjaira emlékeztetően kezdett az ETO. Úgy játszott, mintha nem is a világhírű Juventus lenne az ellenfele. Az 5. percben Szabó ívelt be szögletet, Glázer a rövid saroknál fejjel megelőzte Briót és Furinót, a labdája az utóbbi fejét is érintve védhetetlenül vágódott Zoff hálójába.
Glázer Róbert: – Nagyon örültem a gólnak és később sajnáltam, hogy azt Furino öngóljának könyvelték el. Napjainkban ilyen esetben biztosan az én nevem szerepelne góllövőként.
A győri offenzíva tovább tartott, a 23. percben szabadrúgásból Szabó adott be és a jókor érkező Póczik a hálóba fejelt. 2–0. Az ETO ezzel behozta a hátrányát.
A második játékrészben aztán négy perc alatt szertefoszlott az álom. A tíz játékosra olvadt ETO ellen Causio közelről a hálóba kotorta a Juventus szépítő, és mint kiderült, továbbjutást jelentő gólját.
Szabó Ottó: – A második félidőben Gentile – aki nem éppen a puhányságáról volt híres – felrúgott a félpályánál, ami után kisebb kakaskodás alakult ki a két csapat játékosai között. Szegény Pozsgai Lajos is előrefutott, törlesztett és ezért a játékvezető kiállította. A Juventus végül szerzett egy gólt, amivel eldöntötte a továbbjutást. Sajnos sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha nincs ez a kiállítás, de arra emlékszem, a vendégjátékosok – akik közül többen tagjai lettek az 1982-ben világbajnok olasz válogatottnak – már nagyon nehezen viselték a kialakult helyzetet.
– Kettő-egynél volt egy eset, amikor Scirea összeakasztotta a lábamat és a spanyol bírónak büntetőt kellett volna ítélnie, de ő továbbot intett – emlékezett Glázer Róbert. – A meccs előtt Horváth Ede, a vagongyár legendás vezérigazgatója amikor meglátogatta a csapatunkat, Pozsgaival együtt félrehívott bennünket és közölte, hogy továbbjutásunk esetén a játékosok fejenként huszonkétezer forintot kapnak. Ez nagyjából egy fél Trabant árának felelt meg. Lehet, hogy a nagy összeg is megzavarta a fejeket, mert a győztes meccsek utáni pénzünk csak ezerhatszáz forint volt az NB I-ben – mondta, majd így folytatta: – A pályán minden csibészséget elkövettek ellenünk a Juve játékosai, folyamatosan provokáltak bennünket szóban és tettekkel is. A mérkőzés után azonban már úriemberek voltak, bejöttek az öltözőnkbe és gratuláltak, hogy jól játszottunk. De ez csak szépségtapasz lehetett a csalódottságunkra.

Juventus–Rába ETO 2–0 (0–0)

1979. szeptember 19., Torinó, Stadio Communale, 50.000 néző. V.: Scheurell (NDK-beli).
Juventus: Zoff – Gentile, Brio, Scirea, Cabrini – Tardelli, Prandelli (Cuccureddu, 65. p), Tavola (Marocchini, 57. p) – Causio, Bettega, Fanna. Edző: Giovanni Trapattoni.
ETO: Palla – Csonka, Pozsgai, Pásztor, Magyar – Hannich, Onhausz, Póczik (Jugovits, 80. p) – Szabó O., Glázer (Mile, 68. p), Pölöskei. Edző: Kovács Imre.
Gsz.: Pozsgai (öngól), Cabrini.

Rába ETO–Juventus 2–1 (2–0)

1979. október 3. Győr, 22.000 néző. V.: Muro (spanyol).
ETO: Palla – Csonka, Pozsgai, Pásztor, Magyar – Hannich, Onhausz, Póczik – Szabó O. (Jugovits, 79. p), Glázer (Mile, 66. p), Pölöskei. Edző: Kovács Imre.
Juventus: Zoff – Scirea – Cuccureddu (Cabrini, 77. p), Brio, Furino, Gentile – Tardelli, Bettega, Tavola (Prandelli, 46. p) – Causio, Fanna. Edző: Giovanni Trapattoni.
Gsz.: Furino (öngól), Póczik, ill. Causio.