A kiváló középpályás előbb Magyar Kupát, majd két bajnoki címet is szerzett szülővárosának csapatában, és az 1981/82-es szezonban ő szerezte meg a gólkirályi címet is 22 találattal.

Az 1983-as bajnokcsapat sikerének elérésében mi volt a legfontosabb?
- Hát először is nagyon fontos volt, hogy a 81/82-es szezon után a 82/83-as szezonban is bajnoki aranyat ünnepelhettünk. Egymás után kétszer vidéki csapatként aza megtiszteltetés ért, hogy ebben a csapatban én játszhattam, kiváló játszótársakkal együtt.

- Nagyon fontos tényező volt az is a számomra, hogy az előző évi bajnokságban aratott győzelem és siker mellett gólkirályi címet is szereztem, majd a következő esztendőben 82/83-ban hasonló módon 30 mérkőzést lejátszva, 20 góllal tudtam segíteni a csapatot a bajnoki aranyhoz.

- Aztán fontos tényező volt az is, megvizsgálva a 82/83-as szezont, hogy az összes bajnoki mérkőzésen főleg a hazai meccseken 10-15 ezer néző előtt játszottunk. Óriási motivációs erőt jelentett mindenki számára, hogy ilyen nézőközönsége előtt tudott pályára lépni. Ebben a klubban én lehúztam 11 évet játékosként és majd 10 évet vezetőként, úgyhogy az ETO pálya olyan számomra, mint Steven Gerrard-nak az Anfield Road, tehát ha odamegyek, akkor mindig hazamegyek. Nekem ugyanolyan szenvedély marad az ETO pálya, mint neki az Anfield Road.

- Mindig nagy tisztelettel megyek, mikor sportvezetőként dolgoztam akkor is minden egyes nap, ha pedig ellenfélként, játékosként vagy pedig vezetőként akkor is nagyon nagy élmény számomra, hogy a mai napig a pályán lehetek a zöld gyep mellett. Ezek az érzések kavarodnak bennem.

Melyik mérkőzésre büszke igazán?
- Ami nagyon fontos számomra, két élmény a 82/83-as szezonból: A Ferencváros elleni ominózus délelőtt 11 órakor lejátszandó 3:3-as mérkőzésen 28.000 fanatikus szurkoló előtt játszottunk.

A góllövők között Szentes Lázár volt az első góllövő, aki ma az ETO edzője és Hannich Péter volt a második szerzője, aki ma a Gyirmót Sportigazgatója és Burcsa Győző volt a harmadik gól szerzője, aki bár a labdarúgástól eltávozott, de neki is kötődése volt. A Videoton ügyvezetőjeként sokáig a labdarúgásban tevékenykedett.

- A második fontos élmény, ami ehhez az évhez köt, 1983 június 8-án idegenben a Budapest Honvéd elleni találkozó, amit 25 ezer néző előtt történt meg. Emlékszem, még a fákon is emberek lógtak!

Ennek a mérkőzésnek az eredménye 2:2 lett és ezen a meccsen a két gól szerzője Hannich Péter és Szepesi László volt, akivel jelen pillanatban is a Gyirmót Sport Klubnál együtt dolgozunk.


A képen Szentes Lázár, Csonka Gyula, Burcsa Győző, Hajszán Gyula és Hannich Péter látható.

- Megfejelésképpen, mikor a bajnoki arany már megszületett, akkor a harmadik nagyon nagy élmény volt, amikor az utolsó találkozót Győrben játszva 28 ezer néző szurkolt nekünk az Újpest elleni 6:1-es találkozón. Olyan kiválóságokkal játszottunk mint akik gólokat is szerezték – Hajszán Gyuszi 3-at, Szentes Lázár megint egyet, Szepesi László megint egyet és a hatodik találatot pedig én szereztem

- Tehát olyan kiváló futballisták voltak ott, akikre a fiatalabbak sajnos nem emlékezhetnek. A mai fiatalság finoman fogalmazva nem érzi, hogy milyen futballisták játszottak korábban az ETO-ban. Azt gondolom ennyi év távlatából is, a mai játékosok kalapot emelhetnének.

eto.hu