Újabb történelmi meccs a pécsiek ellen

De az aranycsapat születése is a pécsiekhez kötődik.

Az 1982/83-as bajnokság 16. fordulóban, a Pécsen 2–1-re megnyert mérkőzésen játszott először a következő összeállításban a Rába ETO: Kovács L. – Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó O., Szentes, Hajszán. Ebben az összetételben győzte le a tavaszi szezonból előrehozott meccseken 9–2-re az Ózdot, majd 8–0-ra a SZEOL-t, így  második helyen vonult a téli szünetre, egy ponttal lemaradva a listavezető Újpesti Dózsától. A tavaszi rajt – az őszihez hasonlóan – rosszul sikerült, hiszen a csapat 1–0-ra kikapott Zalaegerszegen, innentől viszont már nem szenvedett vereséget. Kulcsmomentum volt a Dózsa elleni 2–0-s siker (16 ezer néző előtt!), majd az is, hogy az akkor listavezető Videoton otthonából ponttal távozott a csapat (2–2). A Volán 4–2-es megverése után a 26. fordulóban a táblázat élére ugrott az ETO – és már nem is engedte ki a kezéből a listavezető pozíciót! Különösen otthon volt nagyon eredményes, a Csepelt 5–0-ra, a Debrecent 8–1-re ütötte ki, és három fordulóval a zárás előtt úgy érkezett az Üllői útra, hogy két pont előnnyel vezetett a Ferencváros előtt. Remek, azóta legendássá vált mérkőzést játszott egymással a két csapat, az ETO 4–3-ra győzött, így gyakorlatilag meg is nyerte a bajnokságot. Az utolsó két fordulóban már csak az volt kérdés, hogy eléri-e a száz szerzett gólt – és természetesen elérte: a PMSC elleni otthoni meccsen húszezer néző tombolt, amikor Hannich Péter megszerezte ezt a jubileumi találatot, a győriek végül 21–7–6-os mutatóval, 102–50-es gólkülönbséggel, ötpontos előnnyel végeztek az első helyen.