Amikor karácsonykor volt ötvenezer néző az NB I-ben

Pontosan 39 évvel ezelőtt játszották az utolsó olyan fordulót a magyar élvonalban, mely az ünnepekre esett. 1977. karácsonyának másnapján mind a 18 NB I-es csapat pályára lépett – ennek kapcsán a Rangadó.hu múltidézésre kérte fel az akkori bajnokság 18. fordulójának két gólszerzőjét, a Rába ETO-t ponthoz segítő Glázer Róbertet, valamint a Videoton színeiben Zalaegerszegen győztes gólt szerző Szabó Józsefet.

– Az azt megelőző években merült fel, hogy tarthatna tovább is az őszi szezon, hiszen a november végén záruló mérkőzések után nagyon hosszú az egészen márciusig tartó szünet. Erre az évre csúcsosodott ki ez a gondolat. Abban az évben adták át az ETO-stadiont, ami kiváló játéktérrel rendelkezett, ezt akkor télen is megtapasztaltuk. Azon azért mi is meglepődtünk viszont, hogy az ünnepek alatt meccset kell játszanunk, ez szokatlan volt számunkra – mesélte Glázer Róbert, hozzátéve: a játékosok számára ez egyben azt is jelentette, hogy lerövidült a téli szünet, hiszen a felkészülés kezdete nem lett kijjebb tolva.

A Nemzeti Labdarúgó Archívum adatai szerint Győrben négyezer szurkoló várta a válogatott játékosokkal teletűzdelt, szezon végén a bajnok Újpest mögött egyetlen ponttal lemaradó Honvéd elleni mérkőzést, de az ETO egykori játékosa jelezte, ennél bizony valószínűleg több embert érdekelt a bajnoki.

– Hat-hétezer nézőre emlékszem, elég sok szurkoló volt kint annak ellenére is, hogy előtte volt egy rosszabb időszaka az ETO-nak, el is pártoltak némileg a szurkolók, de aztán elkezdtek visszatérni a lelátóra. Elég sokan jöttek ki a rossz időjárás, a rossz útviszonyok ellenére is. Havas, latyakos idő volt, de mint mondtam, a pályán ezt nem éreztük – ugyan mély volt a talaj, de sikerült egy nagyszerű mérkőzést játszani, kiváló hangulatban. Mindkét csapat vastapsot kapott a meccs végén – tette hozzá Glázer.

– Palicskó Tibor volt az akkori edzőnk, aki egy nagyon keménykezű szakember volt, nem is tért ki rá külön, hogy karácsonykor van a mérkőzés. Mondanom sem kell, az akkori Honvéd válogatott játékosokkal teletűzdelve játszott ellenünk. Emlékeim szerint szögletből fejeltem a gólt, Nagy Antalt előztem meg. Érdekesség, hogy Gujdár Sándor védte akkor a Honvéd kapuját, akivel most együtt dolgozom az utánpótlásban. Ez a találat számomra karácsonyi ajándékkal ért fel, hiszen egy Honvéd ellen gólt szerezni csodálatos dolog. Emlékeim szerint viszont összességében a kispestiek álltak közelebb a győzelemhez.

Értelemszerűen a nagyobb hangvételű ünneplés, koccintás szóba sem jöhetett a meccset megelőző estén.

– Szentestén is oda kellett figyelni, hogy ki mit étkezik, hiszen másnap meccs volt. Ez nem volt nagyon szokatlan, hiszen abban az időszakban hétfőn és csütörtökön mindig mérlegelés volt, a súlyunkkal nem szállhattunk el szezon közben sem. Az ünneplésből viszont vissza kellett venni – de a szenteste persze nem maradt el, családi körben ünnepeltünk, de mint mondtam, oda kellett figyelnem, hogy mit eszek, illetve ki kellett pihennem magam – mesélt a mérkőzésre való ráhangolódásról a korábbi szövetségi kapitány. 

Szöveg: rangado.hu
Fénykép: magyarfutball.hu