Verebes Krisztina: Az én Mágusom
A legtöbb futballrajongó azt hiszi, mindent tud Verebes Józsefről, a legendássá vált futballedzőről. Az én Mágusom, Verebes József című kötet azonban rámutat arra, hogy ez valójában nincs így. A híres edző lánya, Verebes Krisztina vállalkozik arra, hogy olyan életrajzot írjon, amely méltó emléket állít édesapjának.

Verebes Krisztina: Az én Mágusom
Tudod, hogy Édesapád milyen jó barátom volt? – kérdezte tőlem a Mester a könyv főszereplője, amikor a hetvenedik születésnapját ünnepeltük az MLSZ-ben. Már kezdtem megszokni, hogy sokan a híres sportújságíró, Borbély Pál fiának tartanak, aztán felmerült a népszerű kapussal, Borbély Lászlóval való nem létező rokonságom is, de hála istennek, a Munkásőrség egykori parancsnokához, Borbély Sándorhoz nem kötöttek. (Mázli) Amikor Jóska, akit nem lehetett nem szeretni és csak tegeződni tudtam vele, megtudta, hogy az én édesapám dr. Borbély Mihály az AFIT (a fiatalok kedvéért: Autó Fenntartó Ipari Tröszt) autójavító vállalat igazgatója volt, őszintén megsimogatta az arcomat, és látványosan örvendezve a következőt mondta: „Na, ő még jobb barátom volt! Tényleg nagyon szerettem!” Innentől kezdve nem tudtunk egymásnál hibázni... Óriási egyéniség volt, és kiváló humorú ember. Ugyanabban az évben veszítettük el, mint Eszterházy Pétert a világhírű magyar írót. Mindketten a Kos jegyében születtek, és rákban haltak meg.
No, de hát ne búsuljatok! Kérnék talán mind a ketten... Van ám itt egy másik főszereplő, aki mint kisgyermek kerül a nyolcvanas évek Képes Sportjának címlapjára, akinek kedvenc írója Esterházy Péter és aki még életében tervezte a nagy könyv megírását, az ő Mágusával… A Mester, aki történetünkben édesapa, pedig még várt. Várt, a kiugró nagy sikerre, mint egy büszke, győztes hadvezér. Aztán közbeszólt a halál. A Könyvet már megírták, ennek a könyvnek a megírása azonban Krisztire maradt. A lányra, aki már édesapja életében készült erre, de az utolsó lökést azok a nemtelen támadások adták a többnyire arctalan szomorú katonák részéről, akiket az egyszerűség kedvéért nevezünk csak K-nak (kommentelők, vagy Joseph K-k), akikkel szemben a még jó szándékú barátok sem tudták megvédeni a Mágus emlékét, mert nem ismerték a tényeket.
Az interjúk alatt aztán rájött, mennyien szerették, szeretik az édesapját. Érzelmileg nem volt könnyű az a pár hónap amíg elkészült a kötet, talán még nem is készült futballról szóló könyv ennyi megszólalóval. Még mindenki emlékszik Détári Lajos szögletszerű szabadrúgásgóljára a lengyelek elleni 5-3-as mérkőzésen. Döme így emlékezett vissza a korszakos gólra: „A Mester azt mondta nekem: szabadrúgásnál csinálj úgy, mintha beadnád, de közben próbáld meg kapura rúgni! Aztán be is csavartam a hosszú sarokba. A taktikai húzások mellet nagyon fontos volt, hogy a Mester meg tudta változtatni az egész válogatott játékhoz való hozzáállását”.
Kriszti és édesapja kapcsolatát egy gyűrű „pecsételte meg”, valahogy így. „Apunak van egy gyűrűje nálam – mondta Verebes Krisztina. – Az ékszer ugyanúgy elmaradhatatlan kelléke a Verebes-képnek, mint a cigi, a sapka és a napszemüveg. De számomra ez a kis tárgy a legjellemzőbb rá. 1960-ban a Fradi ifikkel Olaszországban megnyertek egy tornát, amiért egy római hadvezért ábrázoló aranyérmet kaptak. A 80-as években Apu gyűrűt csináltatott belőle Bécsben. Számomra Ő mindig is ez a büszke, győztes Hadvezért. Aki bátran, optimistán néz a jövőbe. Aki meg akarja hódítani az egész világot.”
„Idén volt az első születésnapom, október elsején, nélküle. Hiányoztak a rózsái, mert először mindig ő köszöntött fel a szülinapomon egy hatalmas csokor rózsával…”
(A könyv februárban jelenik meg.)
Már előrendelhető az alábbi linken: https://www.libri.hu/konyv/verebes_krisztina.az-en-magusom-verebes-jozsef.html
Borbély Zoltán
Presztizs sport