“Az ETO egy márka, amelyet folyamatosan építeni kell.”

Hogy fogadta pár éve az ETO-val történt csapást és a csapat visszasorolását?

Mint minden ETO szimpatizánst, engem is nagyon érzékenyen érintett ez a klubra nézve majdnem tragikus kimenetelű esemény. A megszűnés veszélye azonban még jobban összekovácsolta a zöld-fehér híveket és sikerült életben tartani az egyesületet. Ez volt a legfontosabb abban a kritikus időszakban. Szinte mínuszból kellett újraépíteni mindent, de ez inkább erőt adott mindenkinek. Egyfajta megtisztuláson, megújuláson ment át az ETO, de sajnos időbe telt, mire minden helyreállt. Ma már elmondhatjuk magunkról, hogy nem a tegnapi teendőket pótoljuk és a múlt romjait takarítjuk, hanem a mai feladatokat végezzük, a holnapi dolgokat tervezzük, és az ETO és játékosai jövőjét építjük. A visszasorolás természetesen mindenkinek fájt, de utólag visszatekintve fontos része annak a folyamatnak, aminek még az elején járunk.

Milyen megfontolásból illetve célból tért vissza az ETO-hoz?

Pontosan azért, mert szerettem volna részese lenni a fent említett folyamatnak. Szeretnénk egy európaibb gondolkodású, biztos gazdasági háttérrel rendelkező, stabilan működő klubot felépíteni. Jómagamat beleértve rengeteg ETO kötődésű és érzelmű munkatárs, valamint edző került a klubhoz. Olyan személyek, akik szinte itt nőttek fel, akik számára az ETO nem csak egy futballcsapat, hanem életük részét képezi az egyesület. Ezek azok a kötődések, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra senkibe se beleplántálni, és ezek azok az emberek, akik elkötelezetten dolgoznak nap, mint nap azért, hogy az ETO ismét régi fényében tündökölhessen. Ők azok, akik ismerik a klub kultúráját, az ETO játékfilozófiáját, és ezt át is tudják adni a következő generációknak. Nagyon boldog vagyok, hogy közéjük tartozhatok. Az ETO egy márka, amelyet folyamatosan építeni kell. Most éppen megújuláson megy át, de mindez természetesen a tradíciók tisztelete és megtartása mellett történik.

Az elmúlt évadban nem sikerült a feljutás, ezúttal viszont közel áll hozzá a csapat. Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy az ETO jövőre az NB2-ben futballozzon?

Ha viccelődni szeretnék, csak annyit mondanék, hogy meg kell nyerni a bajnokságot, amely egyébként így is van. Persze ez ennél jóval összetettebb. Mint említettem, a klub folyamatosan és komplexen fejlődik, melynek a legfontosabb összetevője és húzóereje az első csapat eredményessége. Azonban ahhoz, hogy a csapatnak valóban csak a teljesítményére kelljen koncentrálni, egy jól funkcionáló gépezetnek kell működni a háttérben. Ezen gépezet sallangmentes tevékenységéhez, valamint a feladatra megfelelő játékoskeret kiválasztásához és a csapat összecsiszolásához is idő kellett. Mostanra nagyjából beérett a munka, melynek gyümölcsét a szezon végén szeretnénk learatni. Végre úgy érzem, hogy készen áll a csapat és a klub is az osztályváltásra. 2017-ben bajnokok leszünk.

Várhatóak változások a játékoskeretben a tél folyamán?

Igen. Lesznek érkezők és távozók is. Jelenleg is nagyon erős kerettel rendelkezünk, de olyan minőségi játékosok érkezését tervezzük, akikkel biztossá szeretnénk tenni a feljutást. Már a téli átigazolási időszakban szeretnénk azt a csapatot összehozni, amellyel a következő szezonban az NB II-nek kívánunk nekivágni.

Fontos kérdés az anyagiak. Milyen jelenleg a csapat anyagi támogatottsága, illetve a város és a klub kapcsolata? Magában a létesítmény fenntartása is költséges.

A klubot működtető gazdasági társaság rendben van, a támogatók köre folyamatosan bővül. A várossal ápolt kapcsolatunk nagyon jó, rengeteg segítséget kapunk az önkormányzattól, és itt nem csak és kifejezetten az anyagi támogatásra helyezném a hangsúlyt.

Az NB III-ban csapatot működtetni nem a leghálásabb feladat. A szponzorok számára nem igazán vonzó, nincsenek televíziós közvetítésekből származó jogdíjak, és értelemszerűen a szövetség sem tud olyan mértékű támogatásokat nyújtani, mint a magasabb osztályokban. A feljutáshoz azonban mindig egy osztállyal erősebb csapatot kell felépíteni, ami valóban költséges.

Mennyivel nehezebb támogatókat találni egy NB3-as csapat számára?

A már említett okok miatt nehéz. Ez nem egy kirakatbajnokság, ahol lehet sütkérezni közös a sikerekben. A 2015-ös negatív történések utózöngéit még mindig érezzük egy-egy tárgyalás során, ami egyébként érthető, hiszen a mai üzleti világban az emberek joggal bizalmatlanok. Sok esetben a lehetséges partnerek rosszul azonosítják be a klubot, ilyenkor tiszta vizet kell önteni a pohárba, és be kell mutatkoznunk, kik is vagyunk valójában. Mint már említettem, újra kell definiálnunk az ETO-t. Jelenleg ez a folyamat zajlik. Szerencsére az emberek kezdik érzékelni és értékelni, hogy a megújult klub és a munkatársai morálisan megfelelő értékrendet képviselnek, így egyre több támogató szavaz nekünk bizalmat a sikeres együttműködés reményében. A feljutás realizálása számukra is más perspektívákat nyit majd meg. Óriási köszönettel tartozunk szponzorainknak, hogy a legnehezebb időkben is kitartottak mellettünk és bíztak bennünk. Nagyon nagy szerepük van abban, hogy az ETO elindulhatott a felemelkedés útján.

Változott a szülők és a fiatal játékosok klubhoz való viszonyulása, miután kényszerű változások történtek a klubnál? Gondolok itt arra, történek-e játékos távozások az akadémián.

Tavaly tavasszal bizonytalanság uralkodott az ETO és a Fehér Miklós Akadémia jövőjével kapcsolatban. Voltak szülők és gyerekek, akik akkor a biztosat választották, és máshol képzelték el a jövőt. Természetesen a konkurens Akadémiák sem voltak restek, és rendkívül sportszerűtlenül megpróbálták „lerabolni” irigyelt utánpótlásunkat. Szinte minden korosztályunkat megtizedelték, de az akadémisták 90 százaléka mégis mellettünk tette le voksát. Ezért hálás köszönet a szülőknek és a gyerekeknek. Utánpótlás csapataink továbbra is az NB I utánpótlás bajnokságaiban szerepelhetnek. Győrben minden adott, ami a gyerekek legoptimálisabb fejlődéséhez szükséges. Az egyaránt magas szintű utánpótlás képzés és gimnáziumi oktatás egyedülálló infrastrukturális környezetben történik.

Az NB3 ellenére a szurkolók nem hagyták magára a csapatot, ez gondolom, örömmel tölti el a vezetőséget.

Az ETO 1904 óta Győr legnagyobb sportklubja. Az elmúlt 112 év alatt neve egybeforrt a város nevével. A lakosok magukénak tekintik az egyesületet, szívükön viselik sorsát. Manapság nagyon nehéz nézőket csalogatni a stadionokba. Magyarországon sem a labdarúgás, sem az azt körülvevő szolgáltatások színvonala nem a legmagasabb, ráadásul a modernkori rivális szórakozási lehetőségek végtelen tárháza sem kedvez a nézőszámoknak. Mi próbálunk a fogyasztói elvárások és profilok feltérképezésével olyan minőségi szolgáltatást nyújtani, amely tisztességes és barátságos szurkolóink számára. Csak az elégedett szurkoló képes racionálisan és emocionálisan elköteleződni egyesületünk mellett. Büszkék vagyunk a több, mint 1000 bérletesünk mindegyikére, és azokra az ETO szurkolókra is, akik jegyet váltanak a mérkőzéseinkre. Fontos, hogy a mi esetünkben szurkolókról, és nem nézőkről beszélünk, mert a kettő között jelentős különbség van.

A válogatottról:

Mit szólt a válogatott nyári EB-sikeréhez? Követte az Európa-bajnokságot?

Nagyon boldog voltam. Nagyon régóta vártunk már rá, hogy kijussunk az EB-re, vagy a VB-re. Örültem, hogy becsülettel helytállt a válogatott, kifejezetten jó meccseket játszottak. Jó volt a saját és tágabb környezetemben megtapasztalni, hogy mekkora közösségformáló ereje van a futballnak. Néhány hétre tényleg eggyé vált a nemzet. A futball társadalmunkra gyakorolt hatása hatalmas, ezt a felelősséget a kluboknak is át kellene érezni. Ezért lenne fontos, hogy az európai kupákban is folyamatosan képviselje az országot valamelyik, vagy akár több csapatunk is. Hosszú idő óta először éreztem azt, hogy büszkeség magyarnak lenni.

Mi a véleménye a válogatott VB-szerepléséről?

Rosszul kezdték a selejtező sorozatot a Feröer-szigeteken. Svájc ellen nem volt szerencséjük, a kötelezőket eddig hozták. Hosszú még a kvalifikációs menetrend, de mindenképpen bravúrokra lesz szükség, ha a válogatottat övező eufóriát életben szeretnék tartani. Ha meglehetősen halvány is, de van még esély a VB szereplésre.

A pályafutásáról:

Ausztriában megfordult Grazban, a Rapidnál és az Austriánál. Hol érezte magát a legjobban és miért?

A három legkomolyabb tradíciókkal rendelkező osztrák klubról beszélünk, amelyek alapvetően különbözőek. Eleinte mindenhol szokatlan volt, de én egy alkalmazkodó típusú ember vagyok, ráadásul sokoldalú futballista, így mindenhová gyorsan és jól sikerült beilleszkednem. Mivel beszéltem a nyelvet, csak a dialektusok elsajátításán kellett fáradoznom. Az integrációban amúgy a futball teljesítmény a legmeghatározóbb, szerencsére azzal sosem volt gond. Nehéz lenne bármelyik egyesületet a másik elé sorolni, hiszen mindegyik más, és mindenhol jól éreztem magam.

Ha visszanéz a pályafutására, mely pozitív eseményeket illetve emlékeket emelné ki?

Örömmel gondolok vissza az első NB I-es mérkőzésemre, melyen Verebes József mester a szünetben cserélt be, és én ezt góllal háláltam meg.

Gyermekkori álmom vált valóra, amikor 1998 májusában 28 ezer ember látogatott ki az ETO-FTC meccsre, így telt házas találkozón léphettem pályára a régi ETO stadionban. Feledhetetlen az 1998 augusztusában játszott ETO-Diósgyőr párharc, ahol az utolsó 10 percben fordítottunk 2:4-ről 5:4-re.

A Sturm Graz-nál eltöltött évekből a Bajnokok Ligája meccsek a legélénkebbek. A legemlékezetesebb talán a Galatasaray otthonában vívott összecsapás, amely szó szerint vérre menő volt egészen addig, amíg meg nem tudtuk a csoport másik párosításának végeredményét. Az ott született döntetlennek és a mi derbink pillanatnyi állásának (szintén döntetlen) köszönhetően mindkét csapat továbbjutott a második csoportkörbe. A 4 perc ráadást mindkét csapat a saját térfelén töltötte, a játékvezető a középkörben türelmesen kivárta a hosszabbítás végét, majd lefújta a találkozót. A 90 perces harakiri után napkeltéig tartott a közös ünneplés a Boszporusz partján.

2005-ben bajnokságot nyertem a Rapid Wien játékosaként, majd velük is bejutottam a BL-be.

1998 májusában lettem válogatott, a litvánok ellen mutatkoztam be.

1998 decemberében szereztem egyetlen gólomat a Svájc elleni győztes meccsen, a vereség következményeként Gilbert Gress szövetségi kapitányt menesztették. 2003-ban edzőm lett a Graz-nál, ahol egy kellemes edzőtábori vacsoránál derült fény a „közös múltunkra”. Konok ember lévén hetekig nem beszélt velem, de mégis mindig a kezdőcsapatba jelölt…

2000 szeptemberében Budapesten 2:2-es döntetlent értünk el a világsztárokkal teletűzdelt olaszok ellen világbajnoki selejtezőn. Akkor csaptam össze először Del Piero-val, akivel mezt cseréltünk. A következő találkozásunkra 2005-ben, Torinóban került sor, amikor a Rapiddal a Juventus-nál vendégeskedtünk. Az utolsó 10 percben találkoztunk közvetlenül, amikor egy cserét követő szerkezeti változás miatt az ő őrzését kellett megoldanom. Ismét mezt cseréltünk, és legnagyobb meglepetésemre ő hozta szóba a 2000-es válogatott meccset, emlékezett rám. A 80 percig ellene játszó fiatal csapattársam megkérdezte tőle, hogy esetleg az öltözőfolyosón cserélhetne-e vele ő is mezt, erre mondta, hogy rendben. Mivel 4 góllal múltak felül minket a zebrák, az edzőnk nem éppen kellemes hangnemben egy félórás fejmosást tartott az öltözőben. Mikor befejezte, az említett csapattársam próbált a megbeszélt mezcsere miatt a Juventus öltözőjéhez sietni, de Del Piero már a mi öltözőnk előtt várta. Nagyszerű sportember…

Pályafutásom során számtalan olyan élményben volt részem, melyekről hosszasan regélhetnék, és amelyeket a labdarúgásnak köszönhetek. Boldog vagyok, hogy a hobbim lehetett a hivatásom, és hogy mindennapjaimban életem egyesületéért, az ETO-ért dolgozhatok.

Álló István, Sportolunk.sk