Két kanadai légiósunk az ETO-ról
Februárban Troy Ferreirinha és Cee Jae Smith személyében két kanadai légióssal is bővült U19-es csapatunk kerete. Az alábbiakban megosztják velünk az elmúlt hónapok élményeit, tapasztalatait és beszélnek a két nemzet közti eltérésekről.
A világ másik feléről érkeztetek hozzánk. Hogy esett éppen hazánkra a választás?
Az otthoni klubedzőnk Magyarországról származik és az ő kapcsolatainak köszönhetően sikerült az ETO-hoz kerülnünk.
Február eleje óta vagyunk itt és nagyon jól sikerült alkalmazkodunk a klub szabályaihoz és az országhoz. A legnagyobb kihívást először az időeltolódás jelentette, ami 6 óra a két ország között. Az első héten nem igazán tudtunk aludni, nehéz volt hozzászokni.
Cee Jea elmondása szerint, a legnagyobb különbséget, a csapatok közti kötelék jelenti.
-Rengeteg időt töltenek együtt a srácok. Nekünk otthon nincsenek bentlakásos futballkollégiumaink, ahol meg tudunk szállni egész héten – mondta.
Továbbá az edzések száma az, ami még eltérő itt Magyarországon. Személyes tapasztalata szerint náluk csak heti 4 alkalommal volt tréning. Emellett a felállási formák sem ugyanazok. Kanadában általában a 4-5-1 vagy a 4-4-2 volt a megszokott, de klubunknál a már jól ismert 4-3-3 a kedvelt formáció.
-A 4-3-3 különösen akkor hasznos, mikor épp mi birtokoljuk a labdát, és ezt a srácok itt remekül csinálják – tette hozzá.
A futball terén már esett szó a lényegesebb különbségekről. A hétköznapi életben, mi az, ami szokatlannak számított?
-A futballbeli eltéréseken kívül vannak még etnikai különbségek is a két ország között. Magyarországon az emberek jóval nyugodtabbak és békésebbek – számolt be Troy.
Milyen a kapcsolat a társakkal? Hogy zajlik köztetek a kommunikáció, a pályán való megértés? Mi a véleményetek az itt végzett edzésekről, az edzők hozzáállásáról?
A játékosok nagyon kedvesek és gyakran invitálnak minket, például az iskolájukba és a belvárosba. Sokan kíváncsiak a kanadai futballkultúrára és érdeklődnek a hétköznapi életről, úgyhogy ebből adódóan rengeteg téma vetődik fel. A pályán nincs probléma a kommunikációval, mert sok játékos jól beszél angolul és könnyen fordítják nekünk az utasításokat. Próbálják megtanítani a futballban használt leggyakoribb kifejezéseket, így képesek vagyunk alkalmazni ezeket a játékban.
Határozottan állíthatom, hogy az edzések jóval intenzívebbek és gyorsabbak, mint Kanadában. A trénerek is rendre megpróbálják kihozni magukból a legtöbbet, hogy szót értsünk, ha éppen nincs senki a közelben, aki fordítani tudna nekünk. A kezdetektől fogva mindenki nagyon segítőkész, mindig meg akarnak bizonyosodni róla, hogy jól érezzük magunkat és mindennel tisztában vagyunk. Hálás vagyok az edzőknek, hogy mindent megtesznek a kommunikációnk érdekében, annak ellenére, hogy különböző nyelvet beszélünk.
