A húsz évvel ezelőtti Képes Sportban ismét érdekes információkra bukkantunk az akkori élvonalbeli rajt kapcsán „a magyar labdarúgás történetének legeredményesebb vidéki egyesületéről”; az ETO „stadionja az ország legszebb labdarúgó létesítménye esti mérkőzések megrendezésére is alkalmas. A 28 000 fő befogadóképességű stadionba, az egész NBI-ben a legolcsóbbak a belépők – ülőhely 44 Ft, állóhely 25 Ft.
A labdarúgó-szakosztály 200 embert foglalkoztat, összesen 9 csapatuk indul a különböző korcsoportok bajnokságaiban: 5 fő- és 5 mellékfoglalkozású edző van.
A szakosztály éves költségvetése 24 millió forint, amelyet az alkalmazottak és a játékosok fizetésére és premizálására fordítanak. A játékosok fizetése 8000 – 12 000 forint között van havonta.”
Az ETO 1990-ben ötödik fordulóra már szintén túl volt a Siófok, és az MTK elleni bajnokin, és a 6. kört a hatodik helyről három győzelem és két vereség után várta, a Debrecennel viszont csak a 14. fordulóban találkozott.
Hlagyvik Gábort még ma sem kell bemutatni a győri foci szerelmeseinek, zöld-fehér klubunk sikeres hátvédje, egykori csapatkaptánya egy gyengébb szezont követően, kereken húsz éve, harminckét éves korában búcsúzott el az ETO-tól és az élvonaltól. Döntéséről, emlékeiről a Foci című hetilap 1990. június végi számában nyilatkozott.
Míg a hollandokat az ETO, a Real Madridot a világ egyik legjobb csapata a Benfica búcsúztatta 1965 tavaszán a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a további szerepléstől.
A Győri ETO – Benfica labdarúgó BEK-elődöntőn nagy küzdelemben a portugál együttes győzött 1-0-ra. A hatalmas érdeklődés kísérte a magyarországi találkozón, a Népstadionban hetvenezren szurkoltak a győrieknek, akik nagynevű ellenfeleikkel szemben egyenrangú partnerként, jó játékkal rukkoltak ki, csak éppen a gólhelyzeteiket nem sikerült kihasználniuk.
A lisszaboni visszavágón egykori csapatunk kereken negyvenöt éve, 1965. május 6-án aztán 4-0-ra kikapott a Benficától és kiesett a BEK-ből. A meccsen pályára lépő zöld-fehérek névsora – Tóth, Kiss, Orbán, Tamás, Palotai, Máté, Keglovich, Szániel, Soproni, Korsós, Povázsai – sajnos ma már nem teljes, egyre kevesebben emlékezhetnek a maihoz hasonló jeles dátumokra…
Sokat olvashatunk arról a tényről, hogy a felnőtt csapatunkban hétről-hétre, a legnagyobb összhangban 14 nemzet fiai húzzák magukra ETO-s mezüket. A Magyarországon pályára lépő légiósok kérdése azonban nemcsak manapság foglalkoztatja a sajtót, és a futball szurkolókat. Már a húsz évvel ezelőtti Képes Sport is oldalakon keresztül írt a hazánkban játszó külföldiekről, így az ETO első két „vendégmunkásáról” is.
A nyolcvanas évek végétől szerepelhettek légiósok a magyar bajnokságban, csapatunk mindkét „első” szerzeménye válogatott amerikai csatár volt, a magyar kötődésű, de a nyelvünket nem beszélő, Peter Joseph Vermes, és Győrből nősülő Christopher Sullivan személyében.
Jól kezdődött a negyvenöt évvel ezelőtti idény a Győri ETO labdarúgócsapatának, február végén a BEK negyeddöntő mérkőzésén Amszterdamban 1-1-re végzett a DWS együttesével szemben. Az olimpiai stadionban közel ötvenezer néző előtt a győriek szereztek vezetést; Korsós a 21. percben 14 méterről talált be Jongbloed kapujába. Ezután a hazaiak óriási erővel küzdöttek az egyenlítésért. A zöld-fehér védelem Tóth kapussal az élen remekül helytállt, de a 74. percben Orbán a kapuba tartó labdát csak kézzel tudta hárítani, s a megítélt 11-est Schrijvers sikerrel értékesítette. A döntetlennel az esély megmaradt a továbbjutásra.
1965 márciusában aztán Győrbe érkezett az amsterdami gárda, a mieink a visszavágón húszezer néző előtt Povázsai hajrában rúgott góljával győzték le a holland tizenegyet.
A Győri ETO labdarúgócsapata ezzel bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájának elődöntőjébe!
Az őszi „gyengélkedés” után sok új igazolással vágott neki a tavasznak az ETO 1990-ben is, de Pecze Károly csapatánál nem indult jól az év. Márciusban előfordult, hogy sereghajtó volt a zöld-fehér keret, szerencsére azonban nem sokáig.
Pont a 20. fordulóban - ami akkor is a hónap utolsó bajnoki szereplése volt - léptek el véglegesen a kieső helyről a győriek. Jó játékkal, 7000 ezer néző előtt, hazai pályán verték meg a Budapest Honvéd csapatát, egy tizenegy hétig tartó veretlenségi sorozat részeként, sőt az éllovas MTK kétszeres legyőzésével a Magyar Kupa szele is megcsapta a végül elődöntőig jutó gárdát…
Minden győri futballrajongó ismeri, ismerheti az ETO utolsó bajnokcsapatának arcait, mégis kevesen emlékezhetnek erre a ’83-ban készült karikatúrára. A vidám rajzokat a neves portrékarikatúrista, Dluhopolszky László készítette egykor és – a győri keret iránt érzett szeretetét kifejezve - most ő bocsájtotta rendelkezésünkre. Hogy ne csak a klubunkban járó-kelők csodálhassák meg az „új” szerzeményt, honlapunkon is közétesszük a megmosolyogtató csapatképet.
Sok kincset őriz az ETO klubháza, néhányuk az épület felújítás után még a raktárakban maradt, így időről időre nagy örömmel fogadjuk egy-egy szép emlékű kupa, fotó, vagy plakett előkerülését. Csodájára jártunk a ’63-as bajnokcsapat újra méltó helyét elfoglaló tablójának is, hiszen a mértes kép a 47 évvel ezelőtti tavaszon készült el az aranyérmesek tiszteletére. Sőt a BEK meccsek során gyakran ez a fotó jelent meg az újságokban a győri legendákról, az ezt követő hosszú évek alatt pedig a klubház falát díszítette. Most újra remek helyet kapott a patinás tabló, hiszen az „Öregfiúk-csapata” hétről-hétre közvetlen szomszédságában tölti el vidám, nosztalgiázó délutánjait.
