BARÓTI LAJOS
 Akkor kezdett el futballozni, amikor ezen a Földön mindenki a Régi Idők Fociját játszotta, amikor a futball több volt játéknál - hitvallás volt -, de talán ezért is maradhatott meg játéknak. Az 1914-ben született Baróti Lajos a labdarúgás professzora volt. Mester és mesteredző, aki játékosként előbb szegedi, majd győri színekben kápráztatta el a közönségét. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy több mint fél évszázadig volt edző, méghozzá olyan edző, aki alatt soha sem mozgott az a bizonyos kispad. Csodának és csodálatosnak, de mindenképpen világcsúcsnak számít, hogy a magyar válogatott irányítása alatt 4 alkalommal jutott ki a világbajnoki döntőbe, és az ő vezérletével 1964-ben Spanyolországban Magyarország az EB-n harmadik helyet szerzett. Azt, hogy a futball nyelvét tökéletesen ismerte, az is bizonyítja, hogy dolgozott szövetségi kapitányként Peruban, volt edző Ausztriában az Innsbrucknál, a portugál Benficaval pedig bajnok, kupa- és szuperkupa győztes lett. A mai labdarúgásban hivatalos szerepet nem vállalt, ám tekintélyére jellemző, hogy mindig odafigyeltek minden szavára...
Baróti Lajos két éven át focizott az ETO-ban, majd edzője is volt az együttesnek. Nagy sikereit azonban Újpesten és a Vasasnál érte el, valamint válogatott kapitányként. Egy 1997-es nyilatkozatából idézünk: -"A szívem egyik csücske az ETO, s ezen nincs mit csodálkozni. Focistaként 1946-ban Szegedről kerültem Győrbe, s itt kezdődött edzői pályafutásom is, 1948-tól '52-ig voltam a csapat edzőjje. Nagy öröm volt számomra, hogy nem feledkeztek meg rólam. Szeretem a csapatot, ezért rendszeresen figyelem a mérkőzéseit, büszke vagyok az utódokra..."
Baróti Lajos 2005 december 23-án huny el..
Pályafutása
Játékosként
Szakvezetőként
|
