-Hány év telt ebből a 65-ből futballal?

(először csak egy sejtelmes mosoly a válasz…)

- 60… legalább…

Édesapám a Nemzeti Sportnál volt külsős munkatárs, és mióta az eszemet tudom, mindig vitt magával meccsre. Egyébként is sportcsaládban nőttem fel, de ő remek példakép volt.

A foci aztán már a grundon folytatódott, reggeltől estig rúgtam a bőrt, szinte ott nőttem fel.

- Hogy lett a játékból munka?

- Nagy dolog volt, hogy már 18 évesen NBI/B-s játékos voltam a BVSC-nél, de 19 évesen, rögtön érettségi után lettem hivatásos futballista. Edzések után a klubból hazafelé tartva az utam az utánpótlás csapatok mellett haladt el, addig-addig bámészkodtam, amíg azt vettem észre, hogy ott ragadok az ő tréningjeiken is. Abszolút nem volt tudatos, hogy az edzők közelébe kerültem. Remek trénerek dolgoztak az egyesületnél, kölcsönösen megszerettük egymást.

Mindeközben a futballpályafutásom nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. A foci, a játékosok életvitele kezdett visszaesni, és ez nekem nem igazán tetszett.

- Ekkor jött a váltás?

- Lényegében igen, 28 évesen már végkép nem találtam a helyem ebben a közegben, de továbbra is kapcsolatban maradtam a BVSC-vel. Az akkori két vezetőtől, Kóta Lászlótól és Farkas Józseftől jött a kérdés; nem akarok-e edzősködni?! Igent mondtam.

Örökre bennem marad a kép, amikor trénerként először léptem át az öltöző ajtaját. Egészen pici gyerekekhez mentem, mégis majdnem meghátráltam az izgalomtól; mit mondjak most nekik?!?

Most is itt vannak előttem a kis arcok…

- Hogy folytatódik a történet?

 - Tizenkét évig dolgoztam trénerként, mindent meg szerettem volna tanulni, és sok minden sikerült is. A Mezey György vezette NBII-es csapatnál is kaptam lehetőséget, de sokat tanultam a többi kollégától. Munkám során egyre többet tudtam meg a fociról, de közben - hét év alatt - elvégeztem az összes lehetséges futballiskolát is.

Ezt követően Vácott indult a karrierem, majd jött az MTK, BVSC, Honvéd, magyar felnőtt válogatott… Mindent megnyertünk, amit csak lehetett, bajnoki cím, kupagyőzelem!

Ráadásul eközben már a TF-en is tanítottam! Mégis hiányzott valami!

- Ilyen sikerek mellett az ember nem is tudja, mire gondoljon… ?

- Az évek alatt rájöttem, hogy a magyar utánpótlás nevelésben nagy problémák vannak. Egyre jobban látszott, hogy eltérünk a világ élvonalától, és az eredmények is ezt igazolták.

Mezey Györggyel együtt így kezdtük el vezetni az edzőképzést, aztán jöttek a ’89-es korosztály sikerei...

- Ez a korszak, vagy valamelyik másik időszak az, amelyikre a legbüszkébb?

- Nincs ilyen korszak.

Összességében mindenhol elértem azt, amivel az adott körülményekhez képest eredményesnek ítélhettem magam. Valahogy mindig függetlenedni tudtam a magyar valóságtól, mindig sikerült létrehoznom egy oázist, és ennek a végső betetőzésének tekintem az ETO-t. Itt fel tudtam építeni egy szakmai álmot!

Ehhez persze kellet Tarsoly Csaba, aki talán az egyedüli ember az életemben, aki megértett, és mindent megadott a munkámhoz. A mindennapokban Klement Tibor segített ugyanígy, és nem feledkezhetek meg az idővel kialakult remek edzői közösségről, és persze a gyerekekről sem. Újra visszatérhettem hozzájuk, ismét itt vannak a közvetlen közelemben.

- Most pedig jött egy újabb kinevezés, hiszen a szövetség sportigazgatójának, Nyilasi Tibornak a munkáját segítve, az utánpótlás-nevelésre kihegyezve Ön lesz az MLSZ szakmai-képzési igazgatója!

- Bár nem ért teljesen váratlanul a hír, ennél szebb születésnapi ajándékról álmodni se mertem.

Ugyanakkor hatalmas felelősséggel jár ez a beosztás, de persze az ETO-val se fog megszakadni a kapcsolatom!

Az ETO család nevében ezúton is gratulálunk, boldog születésnapot, és jó egészséget kívánunk Józsi bácsinak!