|
Kárpáti: első győri a vb-n
Az ETO a második világháború előtt mindössze egy évet töltött az élvonalban, így az első válogatottat 1946-ban adta Kovács Imre (Murok) személyében. A fedezet – mai értelemben középpályás – 1946 októberében az Üllői úton kapott szerepet az Ausztriát 2–0-ra legyőző együttesben. Őt Gőcze Sándor követte 1948-ban, egyben ő szerezte az első „győri gólt" a legjobbak között; a Svájc elleni 7–4-es sikerből vette ki a részét. A negyvenes, ötvenes években még hárman kaptak behívót a kapitányoktól.
Józsa Zoltán 2 alkalommal játszott, igaz, mindkétszer egy ötöst lőttek a mieink, előbb Bulgáriának, majd Varsóban a lengyeleknek. Kárpáti Béla 1953–1955 közötti 9 játékával sokáig helyi csúcstartó volt, abban pedig mindenképpen úttörő, hogy a klubból elsőként vett részt világbajnokságon, bár ott nem lépett pályára (1954). Győrből a Vasasba távozott. Palotai János kapus 1-szer védett a legjobbak között, később öccse is követte őt a Rába partjára, Palotai Károly olimpiai bajnok, majd világhírű játékvezető lett, ám az A válogatottban nem kapott helyet.
Mindössze négyen
A hatvanas, hetvenes évek „termése" sem volt gazdagabb ebből a szempontból, igaz, ennek számos összetevője van (erős budapesti csapatok, fővároscentrikus válogatási elvek stb.). Egy újabb kapus következett a sorban, Tóth László 3 lehetőséget kapott a bizonyításra 1964-ben, aztán hat évet kellett várni az újabb győri válogatottra. Hoffer József szövetségi kapitány „csikócsapatában" kapott helyet Somogyi József 1970-ben, aki tehetségéhez képest később kevésszer lépett pályára, harmadszor és egyben utoljára 1974-ben Albert Flórián székesfehérvári búcsúmérkőzésén.
Póczik József 1974 és 1984 között 14 alkalommal játszott – közben a Bp. Honvédban is szerepelt – és 4 gólt szerzett. Megadatott neki, hogy Győrben is ünnepeljék válogatottbeli gólja után, a törökök hálójába bombázott egyet az ötből. Emlékezetes egy luxembourgi EB-selejtező is, ahol háromszor vette be a hazaiak kapuját. Pénzes Mihály 1 szereplése ugyancsak Luxemburghoz – igaz, egy másik mérkőzésen – kapcsolódik.
Hajszán a csúcstartó
Azokat a legendás nyolcvanas éveket Pölöskei Gábor nyitotta, bár a Verebes-korszak idején ő már a Ferencváros mezét viselte. Őt Hannich Péter követte, aki az 1982-es világbajnokság előtt a Népstadionban Peru ellen mutatkozott be a nemzeti csapatban. A találkozó érdekessége volt többek közt, hogy ekkor játszott először több ETO-s a válogatottban. Hannich győri színekben 24 alkalommal volt válogatott, futballozott az 1986-os világbajnokságon. Két gólt szerzett, Luxemburg és Katar ellen. Szentes Lázár Hannichhal együtt esett át a válogatottbeli tűzkeresztségen. Magyar csúcstartó azzal, hogy újoncként már az első percben gólt szerzett. Ugyancsak említésre méltó, első győri játékosként szerepelt világbajnokságon (1982), ott a Salvador elleni, világbajnoki rekordnak számító győzelemből (10–1) góllal vette ki a részét.
Összesen 6-szor lépett pályára és 3 találatot ért el. Az ETO aranycsapatából Csonka Gyula 3, Burcsa Győző 6 játékkal következett, utóbbi 2 gólt szerzett, az egyiket ő is Győrben a törökök ellen. Szabó Ottó egyszer játszott a legjobbak között Szabadkán. Preszeller Tamásnak 6 fellépésre 1 gól jutott, az viszont egy parádés mérkőzésen született. A mieink 5–3-ra verték a lengyeleket, többek közt egy látványos Détári-szabadrúgással. Handel György 1 válogatottsága szintén egy lengyelek elleni derbihez kötődik, Bordás Csaba 1988 és 1993 között 4 lehetőséget kapott, három vereség után a negyediken volt tagja győztes csapatnak (Luxemburg 1–0).
A válogatottságok számát tekintve Hajszán Gyula a rangelső, 37-szer lépett pályára címeres mezben. Ott is volt az 1986-os vb-n, de mérkőzésen nem kapott szerepet. Első és utolsó játéka között tizenkét év telt el. Négy gólja közül talán a Wales elleni a legemlékezetesebb, akkor a magyarok Cardiffban 3–0-ra verték a vendéglátókat.
Családi „örökség"
Az ETO 20. válogatott játékosa ifj. Somogyi József, aki a génjeiben örökölte a címeres mezt, hiszen az édesapja ugyancsak az ETO középpályása és válogatott játékosa volt. „Dodó" 6 alkalommal játszott a legjobbak között, először 1991-ben Dél-Amerikában, ahol Bordással és Farkassal együtt képviselték az ETO-t. Rosarióban Argentína 2–0-ra győzte le a mieinket. Somogyinak hét évet kellett várni a következő behívóra. Válogatottbeli búcsúja 1999-ben Győrött volt, EB-selejtezőn a szlovákok 1–0-ra győztek a mieink ellen. Farkas Simon egyetlen szereplését a már említett távoli túrán kapta.
Rugovics Vendel ugyancsak 1-szeres válogatott, 1991. szeptember 11-én Győrött Írország ellen lépett pályára, ahol Jackie Charlton fiai 2–1-re győztek. Urbán Flórián két alkalommal is rövid ideig viselte az ETO mezét, ám mindkét ciklusban játszott a válogatottban. Összesen 6 fellépést jegyez győriként. Végh Zoltán 1991 és 1996 között 12-szer védett. Salvadorban mutatkozott be a csapatban, majd a Népstadionban egy svédek elleni győztes EB-selejtezőn volt utoljára válogatott az ETO-ból. Verebes József kapitánysága idején rajta kívül Kuttor Attila, Csertői Aurél, Klausz László, Ivanics László és Herczeg Miklós került be a legjobbak közé. Ezt a korszakot Jagodics Zoltán zárja, aki már nem a Mágus keze alatt játszott győriként, Zürichben egy rossz emlékű EB-selejtezőn csereként lépett pályára (0–3).
Fölényben a hátvédek
Mracskó Mihály Békéscsabáról válogatottként került Győrbe és még további 13 alkalommal viselte a címeres mezt. Lakos Pál Teheránban győztes találkozón debütált, aztán részese volt egy Portugália elleni hazai vereségnek is. Korsós György 10 alkalommal lépett pályára és 1 gólt ért el. Az Üllői úton a svájci kaput vette be, Győrött és egyben Győrtől 1999 júniusában köszönt el egy sajnálatos kudarccal (Szlovákia 0–1). Salamon Miklós kevés ideig volt az ETO labdarúgója, mégis a klub 34. válogatottja lett. A hosszú hajú futballista 2003-ban a Megyeri úton volt tagja a Luxemburgot verő nemzeti gárdának (5–1).
Ebben az időszakban az első, aki nem hátvédként került a válogatottba, Miriuta Vasile volt. A kopasz karmester harmadik győri korszakában ünnepelhette egyetlen ETO-s válogatottságát. Igaz, az eredményben nem sok öröme lehetett, mert az észtek 1–0-ra győztek az Üllői úton. Ugyanitt mutatkozott be Németh Norbert, aki a ciprusi túrán Örményország legyőzésének is részese volt.
Stark alapember lett
Labdarúgásunk legfrissebb időszakában a Győri ETO-ból hatan jutottak el a nemzeti tizenegybe, közülük hárman napjainkban is a klub játékosai. A bemutatkozás sorrendjét tekintve Böjte Attila következik, 2004-ben Lettország, Románia és Wales ellen szerepelt. Stark Péter azon kevés győri játékosok egyike, akik huzamosabb ideig alapembernek mondhatták magukat a magyar válogatottban. A szőke hátvéd 19 pályára lépését másfél év alatt könyvelhette el: 2005 októberében Horvátország ellen játszott legutóbb, azóta az ETO-ban sem sokszor. Hosszú kihagyás után tavasszal tér vissza az NB I-be.
Vincze Ottó Győrből először Thaiföldön játszott Szlovákia, majd Észtország, hatodik alkalommal Metzben Franciaország ellen. Érdekesség, hogy ekkor játszott a testvére, Gábor is, aki nem sokkal előtte szerződött az ETO-ból Skóciába. Kenesei Krisztián 5 meccset kapott, Athénben a görögök ellen a hálóba is betalált. Priskin Tamás gyors karriert futott be, fiatalon szerepelt először az argentinok ellen a Puskás-stadionban, aztán részt vett az amerikai túrán is. Győrtől 3-szoros válogatottként búcsúzott. A kanadaiak ellen szerzett győztes gólját már a watfordiként ért el. Regedei Csaba szintén „amerikás", Mexikó (0–2), valamint Antigua és Barbuda (3–0) ellen játszott.
A ma emberei
A negyvenharmadik, a "hirtelen" karriert befutó Koltai Tamás lett, a játékos az évet az NBIII-as csapatnál kezdte, 2008 májusában mutatkozott be a magyar válogatott görögök elleni barátságos mérkőzésén, azóta 2012. október közepéig 10 alkalommal volt válogatott, közös valemennyi fellépésben, hogy egyszer sem veszített a csapat, sőt, a meccsek jelentős részét, nyolcat meg is nyerte. Az idei, 2012/13-as szezonban előbb Lipták Zoltán, majd Pátkai Máté mutatkozott be a nemzeti tizenegyben. Az őszi mérkőzéseken mindig volt győri Egervári Sándor csapatában - és ekkor vesztette először Koltaival a nemzeti csapat.
|
