Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia  |  ETO U16 Football Cup  |  Elérhetőségek
Az ETO FC története

A klub alapítása

1904-ben a Magyar Vagon- és Gépgyár dal- és társaskörének tagjaiból megalakult a "rúgólabdával" foglalkozó Egyetértés Torna Osztály, azaz az ETO, amely hamarosan más sportágak művelőit is tagjai között üdvözölte: az első négy évtizedben asztalitenisz, atlétikai, birkózó, evezős, kerékpáros, ökölvívó, sakk, sportlövő, tenisz, természetjáró, torna, úszó-vízilabda és vívó szakosztály sportolói öregbítették a klub hírnevét. Színükként a zöld-fehéret választották, ami az idők folyamán ugyan többször változott, egy valami állandó maradt: kezedtől fogva a vagongyár állt megbízható támogatóként az ETO  labdarúgói mögött.

Az ETO őskora

A klub "őskorában" a kerületi bajnokságban szerepelt a csapat. Az első említésre méltó sikert a Hadi-kupában érte le (az első világháború miatt a bajnokság szünetelt), amelyben a Ferencváros kivételével valamennyi élvonalbeli együttes indult. Meglepetésre az ETO a második helyen végzett a kiváló játékosokból álló MTK mögött. Az 1926-os év fordulatot hozott a magyar labdarúgásban, a professzionizmus bevezetésével tíz csapat alkotta a ligát, tizennégy pedig a másodosztályt. Az ETO-nál nem vállalták a profi szereplés feltételeit, így a csapat az amatőr bajnokságban játszott továbbra is

Az első NBI-es szereplés

Az első esztendőt 1937-38-ban töltötte az NB I-ben a csapat, miután a vidéki amatőr bajnoki döntőben legyőzte a Diósgyőrt és ezzel jogot nyert a feljutásra. Az egykori legendás újpesti Fogl-gát egyik tagja, Fogl Károly irányításával a szereplést nem kísérte sok szerencse, mert három győzelem mellett többnyire vereségek sorakoztak az ETO neve mellett a táblázaton, és az évad végén búcsúra kényszerült. Ezt követően a második világháború végéig már nem sikerült kiharcolni a feljutást az első vonalba. 

Hosszas huzavona, kulisszák mögötti csatározások után indult újra az országos bajnokság 1945 őszén. A  Vasas ETO a Nyugati csoportba kapott besorolást, majd később a mezőny második felében folytathatta a küzdelmet.

Döntő változást jelentett a csapat életében az 1948-49-es év. Baróti Lajos, a korábban Szegedről Győrbe került válogatott fedezet egy csehszlovákiai túrán lábtörést szenvedett, és a klub vezetői a bajnokság előtt őt bízták meg az edzői teendők ellátásával. A keze alatt stílusos együttes alakult ki, amely fokozatosan lépett előre a ranglétrán, egészen a középmezőnyig jutott. Az ötvenes évek elején a csapat első válogatott játékosa, Kovács (Murok) Imre vette át az ETO irányítását. Vele sikerült tartani a szintet a bajnokságban, sőt némi előrelépés is történt, a 6.-7. helyig. A korszak kiváló játékosai voltak: Dombos, Fehérvári, Pális, Pesti, Palotai János, Kárpáti, a Kalmárok, Kertesi, Gőcze, Józsa. Az évtized közepén aztán mégis búcsúra kényszerült a csapat. A szövetség javaslatára ugyanis 1955-ben négy csapat esett ki az NB I-ből. Az utolsó fordulóban a Csepel-Dózsa találkozó békés döntetlent hozott, míg Győrőtt a Pécs verejtékes 2-2-t játszott és ezzel az ETO kiesett. Sokak szerint ez nem volt más az MLSZ részéről, mint öncsonkítás, hiszen Győrrel együtt olyan nagy múltú helyszínek köszöntek el, mint Szolnok vagy Diósgyőr. Három évig tartott a "száműzetés", majd 1958-59-ben a tehetséges játékosokból álló; Szentmihályi, Palotai Károly, Keglovich - újonc megint kiesett.

Újra a legjobbak között

A labdarúgó csapat 1960-ban újra a legjobbak közé került, és azóta szerepel megszakítás nélkül az NBI-ben, amivel egyedülálló a vidéki klubok között, de a "nagyok" közül is csupán a Ferencváros, az Újpest, a Vasas és a Kispest előzi meg. Orczifalvy István szürkének tartott, de általában megbízhatóan védekező középcsapatot épített Győrött, ezt vette át Szusza Ferenc, akit egy év múltán az Olaszországból hazatérő Hidegkuti Nándor váltott fel a kispadon 1963 őszén. Talán csak a legvérmesebb ETO - szurkolók gondolták, hogy csodálatos félévet ünnepelhetnek majd a bajnokság végén.

Az "Öreg" olyan gárdát alakított ki, amely a legjobbaknak is méltó ellenfele volt. Szebbnél szebb győzelmek követték egymást, s Győrött már befejezték az őszt, amikor a Ferencvárosnak még három mérkőzése hátravolt. Ha ebből egyet nyernek a fővárosi zöld-fehérek, akkor megnyerik a bajnokságot is. Az ETO Sopronban játszott edzőmérkőzést, amikor a Fradi Dorogon vivta az utolsó csatáját. Alberték 2-1-es vereséget szenvedtek, így ezzel a dobogó legfelső fokára "segítették" az ETO-t. A hír hallatán Sopronban félbeszakadt a mérkőzés, egymás nyakába borultak a játékosok. A Nagyváradi AC után vidéki csapat második alkalommal  nyert aranyérmet a bajnokságban!

Tóth László és Barna Sándor kapusok, Adrigán Zoltán, Glaser József, Izsáki László, Keglovich László, Kiss Zoltán, Koós László, Korsós István, Máté János, Morvay Lajos, Orbán Árpád, Orosz László, Palotai Károly, Povázsai László, Szaló József, Szániel János, Tamás László mezőnyjátékosok alkották a keretet.

Palotai, Orbán, Keglovich személyében olimpiai bajnokot is adott a magyar sportnak a klub.

Menetelés a Bajnokcsapatok Európa Kupájában

A Bajnokcsapatok Európa Kupájában csodálatos menetelés következett 1964/65-ös évben. A Chemie Leipzig kétszeri legyőzése után a Lokomotiv Szófia ellen hatalmas csatában sikerült kivívni a továbbjutást, majd a négy közé jutásért a holland DWS Amsterdamot ütötte a csapat. Az elődöntőben a világhírű Benfica volt az ellenfél. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a Népstadionban rendezték a mérkőzést. a portugálok már kemény diónak bizonyultak az ETO nem került a döntőbe, ennek ellenére magyar szempontból ez az eddigi legjobb eredmény, amelyet csak megismételni sikerült, felülmúlni nem.

Közben a Magyar Népköztársaság Kupában is nagyszerű sorozatot kezdett az ETO. Előbb ezüstérmes volt a csapat, majd egymást követő három - 1965, 1966, 1967 - esztendőben a győriek hódították el a trófeát. Ezáltal  a Kupagyőztesek Európa Kupájának rendszeres résztvevői lettek. Olyan csapatokat hoztak Győrbe, mint a Florentina, a Sporting Braga, a Standard Liege, az Apollon Limassol, az AC Milan. A játékosok közül Tóth bemutatkozott a válogatottban, Palotai és Orbán Tokióban, Keglovich pedig Mexikóban olimpiai bajnok lett.

A honi pontvadászatban a bajnok címet követő két esztendőben Hidegkuti vezette a csapatot, majd megint Szusza következett. Az akkor már Rába Vasas ETO többnyire az élmezőnyben tanyázott, stílusos játékáért rokonszenv övezte országszerte. Az arany után 1967-ben bronzérmet vehetett át és tulajdonképpen  ezzel fejezte be a hatvanas évekbeli sikersorozatát. A következő esztendő ugyanis váratlan nehézségeket hozott, a csapat csak az utolsó pillanatokban tudta kiharcolni a bennmaradást. Az 1969-es bajnokságban Mészáros József kezébe került a karmesteri pálca. Ekkor az ötödik helyen végzett az ETO, utána azonban megindult a kötélhúzás a kemény edzéseket követelő edző és az idősebb játékosok között. Az 1970-es félidényes bajnokságban - mikor már kiemelt egyesületként központi irányítás alatt dolgoztak (1986-ig) - az utolsó helyen  végzett az együttes, majd az új bajnokságban két forduló után Mészárost, Dombos Ágoston váltotta fel. Aztán Győrfi László, majd Farsang Ferenc következett. Sikerült stabilizálni a csapat helyzetét, és egyúttal megtörtént a generációváltás is. Fiatal tehetségek - Pócsik, Horváth L., Pénzes, Pozsgai, Magyar, Glázer R. - bontogatták szárnyaikat, szép jövőt sejtve. Somogyi bekerült a válogatottba.

A Farsang-éra második évében egy bronzérem és az azt követő nemzetközi kupaszereplés jelezte a felemelkedést, de az csak tiszavirág-életűnek bizonyult. A nyolcvanas évek elejéig meglehetősen vegyes képet mutatott a szereplés. Pálfy Antal, Palicskó Tibor és Kovács Imre edzősége idején voltak nagyon mély pontok, a "magaslatokat" viszont az 1979-es MNK-győzelem és egy-egy  6. és 7. hely jelentette. A KEK-ben nem sok hiányzott a bravúrhoz a híres Juventus ellen. A visszavágón az ETO tizenöt perc alatt ledolgozta kétgólos hátrányát, aztán egy második félidőbeli fegyelmezetlenség miatt megfogyatkozott a csapat és a Juve megszerezte a továbblépéshez szükséges gólt. A kor krónikájához tartozik, hogy Pénzes Mihály utánpótlás Európa-bajnok lett, Póczikkal és Pölöskeivel együtt a nagyválogatott címeres mezét is viselte, valamint 1977-ben felavatták a minden igényt kielégítő "gyöngyszemet", az új stadiont.

Verebes korszak

Verebes József szerződtetésével a klub egyik legfényesebb időszaka vette kezdetét. Az 1981/82-es bajnoki esztendőben a Rába ETO több mint 100 gólt ért el, futószalagon érte el fölényes győzelmeit, holland stílusú játékával valósággal forradalmasította a magyar focit. Győrött újra megteltek a lelátók, húszezernél többen jártak mérkőzésekre és idegenbe is sokan kísérték el a kedvenceket. Talán még nagyobb bravúr volt, hogy az erősödő fővárosi nyomás ellenére sikerült megvédeni a bajnoki címet. Játékosoknak, vezetőknek, szurkolóknak egyaránt felejthetetlen hónapok, évek voltak ezek. Az első Verebes-korszak még két ezüst- és egy bronzérmet hozott, s ha a végére valamelyest csökkent is a futball-láz, az öt dobogós helyezés önmagáért beszél, hiszen a két aranyérmet a következő esztendőkben két ezüst és egy bronz követte.

Mindkét bajnokcsapatban szerepeltek: Burcsa Győző, Csonka Gyula, Hajszán Gyula, Hannich Péter, Hlagyvik Gábor, Kovács László, Magyar Lajos, Mile Sándor, Póczik József, Szabó Ottó, Szentes Lázár, Szijártó László. Egyszeres bajnokok: Füzi Géza, Glázer Róbert, Gyurmánczy Attila, Hornyák Béla, Kiss Csaba, Koltai István, Onhausz Tibor, Palla Antal, Pardavi Károly, Rezi Lajos, Szepesi László, Turbék István, Varga József, Vági János, Wunder András.

A teljesség igénye nélkül - a klub nemzetközileg is elismert játékosai ebben a korszakban: Hannich, Póczik, Szentes és Hajszán voltak.

A nemzetközi szereplés elmaradt a várttól. Amikor a legjobb volt a csapat, akkor szaladt bele - igaz sérültekkel tizedelve - a Standartd Liege elleni, kinti vereségbe (0-5), s bár a visszavágó csodálatos volt (3-0), a búcsú nem maradhatott el. A következő évi BEK-ben Vikingur Reykjavik után a Dinamo Minszk foszlatta szét a győri álmokat. Az UEFA- kupában a Manchester United ellen nem volt esélye a Verebes-csapatnak, a Bohemians Praha viszont csak hosszabításban és némi bírói segédlettel bizonyult jobbnak. Szentes Lázár személyében Spanyolországban az első győri játékos szerepelt világbajnokságon, majd Mexikóba Hannich és Hajszán is eljutott. Rajtuk kívül is voltak válogatottak: Csonka, Póczik, Burcsak, Szabó.

Az "őrségváltást" követően rövid ideig Gellei Imre kapott szerepet, őt Győrfi László követte a kispadon. Vele 4., aztán Haász Sándorral 5. volt a csapat, de mindegyikük csak egy-egy évig élvezte a klubvezetés bizalmát. Utána egyre gyengébb eredmények következtek, miközben gyakran ingott a kispad Győrött. Pecze Károly, Glázer Róbert, Szentes Lázár és Tornyi Barnabás sem töltötte ki a szerződést, az egyre kevesebb sikerélmény hatására pedig jócskán megcsappant a nézőszám. Christopher Sullivan révén így is volt ETO-játékos a világbajnokságon, "Szali" az amerikai színeket képviselte Olaszországban. Itthon Preszeller, Handel, Bordás, ifj. Somogyi, Farkas, Rugovics, Urbán, Végh gyarapította a győri válogatottak listáját.

90-es évek

Nehéz helyzetben, mintegy közfelkiáltásra tért vissza 1993 tavaszán Győrbe a korábbi sikerkovács, Verebes József. Kezdetben minden szépnek tűnt, hiszen a csapat szépen haladt előre, az első  évben végül a 9., 1993/94-ben pedig az 5. helyen kötött ki. Verebes időközben szövetségi kapitányként ETO játékosok sorát dobta tűzbe a válogatottban, a korábbiakon kívül Kuttor, Csertői, Klausz, Ivanics, Herczeg játszott a legjobbak között. A sikertelen válogatottbeli és klubszereplés miatt a sajtó és a szurkolók egy része "kikezdte" Verebest, végül 1994 végén Győrött is kenyértörésre került sor az ETO és a vezetőedző között.

Győrfi Lászlóval végül az utolsó mérkőzésen lőtt Miriuta-góllal menekült meg a csapat az osztályozótól, aztán a következő esztendőben őt Póczik József, majd Haász Sándor váltotta a kispadon, az ETO pedig egyre mélyebbre süllyedt a táblázaton. Olyannyira, hogy 1995/96-ban csak az NBI létszámának felemelésével kapta meg az osztályozó jogát, ahol a Matáv SC Sopronnal szemben nagy nehézségek árán hosszabbította meg első osztályú tagságát. Ennek ellenére a következő idényt is Haásszal kezdte a csapat, ám egyre erősödött az ellentét közte és a klub vezetői között. Három tavaszi mérkőzés után aztán Keglovich László vette át a marsallbotot, vele végül a 9. helyen végzett a csapat. Két új válogatottal gazdagodott ez idő alatt az ETO Jagodics és Mracskó személyében.

1997-ben szerződtették Reszeli Soós Istvánt, az új edző "főnököt" is ajánlott magának, így esett az elnökség választása Bicskei Bertalanra, akit szakmai igazgatónak igazoltak a klubhoz. Szinte változatlan játékoskerettel láttak munkához és őszi elsőségükkel sikeres idényt zártak.

2000-es évek

A sok szakosztályos, az olimpiai sportágakra koncentráló egyesületi modell helyett ma Győri ETO FC néven labdarúgóklub célozta meg az előrelépést: először a hazai élvonalban hosszú távra kivívni a hagyományoknak, a korábbi elismertségnek megfelelő rangot, majd a nemzetközi labdarúgó porondon bizonyítani.

A Győri ETO FC a 2005-2006-os bajnoki szezont a 9. helyen, a 2006-2007-es évet pedig csak a 13. helyen zárta. Ez a szereplés elmaradt az előzetes várakozásoktól. A klubvezetés, és a csapat célja is az volt, hogy immár megújult környezetben, egy gyönyörű, minden igénynek megfelelő, nemzetközi színvonalú stadionban szebb eredményeket érjen el. Ezek a célok a vártnál korábban, már a 2007/2008-as évben megvalósultak hiszen Egervári Sándor vezetésével a zöld-fehér csapat a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott fel, így hosszú évek után újra érem lógott a játékosok nyakában, amivel ráadásul nemzetközi szereplést is kivívtak maguknak a labdarúgók.

A grúz Zestafoni elleni idegenbeli siker után, az ötszörös német bajnok, VfB Stuttgart állta az ETO útját a nemzetközi porondon, ezt követően pedig egy edzőváltással lezárt gyengébb ősz következett. A reménycsillag a Magyar Kupa sorozatban elért sikerekkel maradhatott fent a csapat előtt, tíz év után játszhatott újra elődöntőt, és negyed évszázad után MK döntőt a győri keret, a 30 éve áhított kupa győzelmet végül a Budapest Honvéd akadályozta meg.

Így a 2008/2009-es szezon keserű szájízzel záródott, hiába menetelt a Ligakupában is az elődöntőig a Győri ETO FC, és hiába büszkélkedhetett az első osztályban a legnagyobb hazai és legnagyobb idegenbeli győzelemmel, sőt Bajzát Péter személyében a gólkirállyal is, csak a nyolcadik helyről vonulhatott nyári pihenőre az együttes.

A 2009/2010-es évadnak Pintér Attila irányításával vágott neki a bajnokságban rögtön remekelő csapat. Elég, ha csak a 19 fordulón keresztül tartó veretlenségre gondolunk, vagy arra, hogy az egyesület életében még nem volt rá példa, hogy egy teljes idény alatt ilyen kevés gólt kapjanak. Meg is lett az eredmény, a legkevesebb vereség (3) és a legkevesebb kapott gól (18) mellé újabb bronzérem járt, ami pedig belépőt jelentett az európai porondra.

Az Európa Liga selejtezőiben először a szlovák Nyitrát, és a kazah Atyraut búcsúztatta az ETO. Majd felrúgva a papírformát, hatalmas meglepetésre, és még hatalmasabb bravúrral – a több mint egy órás emberhátrány ellenére - harcolta ki a keret a továbbjutást Montpellier városában. A nyári éjszakába nyúló hangulatos találkozónak, a hihetetlenül izgalmas tizenegyes párbaj vetett véget, ahol a győriek diadalmaskodtak.

Több mint húsz éve után nyert újra magyar futballcsapat Franciaországban, és legutoljára 1965-ben esett meg az, hogy az ETO három külföldi ellenfelén is sikerrel lépett túl.

A rájátszásban a horvát bajnok Dinamo Zagreb keretével hozta össze a sors a győri együttest, ez a „szomszéd” már kifogott az ETO-n. Bár az eredmény nem tükrözi, de végig pariban volt ellenfelével Pintér Attila együttese, végül azonban itt, a csoportkör kapujában ért véget a 2010-es menetelés, amivel klubunk nem csak a győri, de a magyar foci rangját is alaposan megemelte.

Az ETO történelme negyedik bajnoki címét 2013-ban, Pintér Attila vezetésével szerezte. Közel teltházas mérkőzésen a Ferencváros legyőzése jelentette a biztos bajnoki címet, már a bajnokság vége előtt 3 fordulóval. Az ETO a következő 2013/14-es idényben a második helyet szerezte meg a bajnokságban immár Horváth Ferenc vezetésével.

Jelen

A 2015 tavaszán bekövetkező Quaestor botrány miatt a csapat a megszűnés szélén állt, a 2014/15-ös szezon végeztével már köztudott volt, hogy a csapat elvesztette elsőosztályú indulási lehetőségét valamint főszponzor és tulajdonos nélkül maradt. 2015 májusában az ETO Futsal csapata és Győr városa mentette meg a megszűnéstől a klubot és így vált csak lehetővé a harmadik osztályban való folytatás. A teljesen új alapokra helyezett ETO a nyáron radikális változásokon ment keresztül és többnyire sajtá nevelésű, győri kötődésű játékosokkal, ETO FC Győr néven indult az első osztályba visszakerülésért folytatott harcba.

Kiemelt támogatóink

Támogatóink